Anyuka, akar ma szülni?

 2013.09.18. 11:15

anyaméh

- Anyuka, akar ma szülni? - kérdi az orvos.

- Hogy tessék? Nem érzek semmit. Nincs fájásom.

- Csak kérdezem, mert akármikor szülhet, 3 ujjnyira nyitva a méhszáj.

- Hát nem is tudom.

- Megnézzük a magzatvizet. Megnézi.

- Igen, kicsit zavaros. Meg kell repeszteni a burkot!

- Az mit jelent, hogy kicsit zavaros? Baj van? - kérdem én.

- A baba belekakilt a magzatvízbe, ilyenkor burkot kell repeszteni.

- Értem. Aggódok. Fél óra múlva burokrepesztés.

- Jól van, semmi baj. Szép tiszta.

Hmm. Így jött a második gyermekem.  Aki még szeretett volna maradni. Anyával. Együtt. Egységben.

De jól vagyunk, köszönöm. És ez már nagyon rég volt.

Móni

Kell-e a szigorúság?

 2013.09.16. 16:36

Mi a helyzet a szigorúsággal? Mit engedjünk meg a gyermekünknek? Hol a határ? A gyermekek nevelése során szükséges határokat felállítani. Határok, korlátok nélkül a gyermeki lélek összezavarodik és nem érzi magát biztonságban.

Kell hogy legyenek ritmusok, szabályok a gyermek életében. A kicsik életében, jó, ha van állandó napi ritmus. Ha mindig más időpontban vannak az étkezések, a lefekvés, tapasztalhatjuk, hogy a gyermek nyűgös, zavarodott, vagy "hiperaktív".

Kell, hogy legyen a szülőben tekintély tartás, hogy bizonyos dolgokra azt tudja mondani, hogy NEM! - és ezt a gyermek meg is értse. Ha azt vesszük észre, hogy a gyermekünk nem érti a "NEM"-eket, akkor valószín mi nem vagyunk elég határozottak. Lehet, hogy kívül kiabálunk, de belül bizonytalanok vagyunk. Minden gyermek feszegeti szülői határokat, hogy megtanulja, meddig mehet el, mit szabad és mit nem. Szabály nélkül túl engedékenyen nevelve, mindent megengedve, ő magának kellene ezeket a szabályokat felállítania, de erre még nem képes. Sok hiszti és dühroham is szólhat erről, a szülőt kérve: "Szólj, már rám!"

hiszti

De nézzük meg mi van akkor, ha túl sok a szabály, erős a szigor. Jót teszünk-e vele? A korlátozások miatt rengeteg tulajdonság nem tud kialakulni a gyerkekben. Eleinte irigykedve, majd elitélően néznek a náluk szabadabb társaikra, akiknek a szüleik sok mindent megengednek. Ilyenkor nem bizunk a gyermek saját belső érzéseiben, hanem mi mondjuk meg neki, mikor szégyelje magát, mikor érezzen bűntudatot, kit tiszteljen, stb.

Tulajdonképpen a saját félelmeinket neveljük beléjük. A szabályok amelyekkel csak óvni és a helyes viselkedésre próbáljuk terelni őket többnyire feleslegesek. Ha egy gyermek szabadon nő fel, úgy hogy kipróbálhat új szituációkat, feladatokat sokkal motiváltabb lesz. Nem azért fog leckét irni, mert anya azt mondta, hanem azért, mert megtapasztalta, milyen az ha nem teszi meg. Hiszen , ha tudja milyen ciki helyzetbe került a minap is miatta, akkor saját elhatrozásból fog leckét irni, és ez az erő sokkal hatékonyabb, mint a szülői félelemkeltés a fenyegetésekkel.

Saját maga kárán tapasztal meg dolgokat. Ha elzárjuk előle az édességet, mert az nem egészséges, folyamatosan édesség után fog sóvárogni. Felnőttkorában állandóan bűntudat kapcsol majd be nála, ha ilyet fogyaszt. Ha mindig figyelmeztetjük, hogy nem szabad a testvérét bántani, ha testvéri harcokat igazságosztással zárunk le, vajon honnan fog rájönni, hogy ő rosszat csinált? Nem fogja belül érezni! Csak kívülről hallja újra és újra, hogy nem szabad. De nem érzi át, hogy azért nem szabad, mert az a másiknak fádalmat okoz. Annyit tud, hogy azt mondták - "Nem szabad!". Ha viszont engedjük, hogy konfliktusokat a testvérek maguk oldjanak meg, és csak akkor avatkozunk bele, ha tényleg elfajul a helyzet, akkor a testvérek meg fogják tapasztalni egymás érzéseit. Nem kell majd mondani, hogy "Látod mit csináltál?", - mert látni fogja, érezni fogja. Át fogja érezni a másik fájdalmát. Tudni fogja, hogyha újra együtt akarnak játszani alkut, békét kell kössenek egymással. És ez, nem a kötelező "anyu mondta" - bocsánat kérés lesz, hanem egy saját közeledés.Megtanul kompromisszumot kötni.

maszatos

Ha nincs mód szerrtelenkedésre, önfeledt játékra, ha mindig csak okosan hagyjuk játszani, ha nem engedjük pocsolyákba ugrálni, ha nincs tere maszatolni, dühöngeni, tombolni, ha mindig, mindent szépen kell csinálni, akkor a kreativitást öljük meg benne. Tehát először magunkkal legyünk tisztában. Tudjuk hogy mi a célunk, mi az amiből nem engedünk. Aztán pedig kapjon a gyermek egy csomó teret próbálkozni, saját tapasztalatokon keresztül tanulni.

Legyünk ott értő figyelemmel és szeretettel, avatkozzunk be, ha szükséges. Túl sok szabály, vagy túl engedékenység lehet oka például hiperaktivitásnak, zárkózottságnak, önértékelési zavaroknak, tanulási problémáknak, kezelhetetlen dührohamoknak, elhízásnak stb.

Még több infó:Gyermekkineziológia

A kineziológia egyik fontos és fantasztikus része az arcelemzés. Valószínű neked is vannak az arcodon, testeden olyan dolgok, amelyeket szeretsz magadon, de biztosra veszem, hogy van olyan is, amit nagyon nem szeretsz. Van aki az orrával nincs megelégedve, mert piszébbet, kisebbet szeretne, van, akit a túlságosan közel ülő szemei zavarnak, és lehet, hogy te épp mindig is vastagabb, húsosabb ajkakat szerettél volna.

arc

Vajon gondoltál-e már arra, hogy az összes vonásod egy-egy tulajdonságodat takar? Tudtad, hogyha átkozmetikáztatod az orrodat nagy esély van rá, hogy előbb-utóbb visszaformálja magát? Mivel minden egyes arcjellemződ, belső tulajdonságaid alapján alakul ki. Úgy nézel ki, ahogyan viselkedsz. Ha valamelyik vonásodat nem bírod elfogadni, akkor ott valamiféle megtagadás, vagy stressz van. Ha ezt a feszültségedet megkeresed feloldod, két dolog történhet. Vagy megváltozik az arcod, vagy elfogadod, megszereted azt a bizonyos arc vagy testrészletedet is. Nem is egy példa volt már változásra. Tanfolyami hallgatóim közül volt, akinek az írisze növekedett meg, volt akinek a horgas orra lett egyenesebb, volt akinek az álla lett határozottabb. Ha megismered a TESTKÓD-ot, megérted majd a körülötted élők viselkedését is. Mondjuk nem neheztelsz majd a párodra, hiszen tudod, hogy ő azért ilyen, mert magasan ívelő szemöldöke van.

Kineziológia tanfolyam Szeptember 6-7-8. Ismétlőknek igen kedvezményes áron.

Érdeklődj e-mailben. Balázs Móni

A fájdalom érted van!

 2013.04.14. 01:38

A hozzánk forduló kliensek jelentős része megpróbálta már, az összes általa ismert hagyományos gyógymódszert, azonban állapotuk mégsem javult. Hiába a testi kezelés, nincs gyógyulás. Vannak, akik átestek már sok-sok kivizsgáláson, de nem találtak a szervezetükben semmi kézzel fogható okot a betegségükre. Tehát nem kellene betegnek lenniük, mégis azok.  

Akkor hát, mit mond nekem a fájdalom?

Testünk először kisebb jelek, fájdalmak formájában üzen nekünk, hogy valami nincs rendben. Ha ezekre a jelekre nem figyelünk, akkor egyre nagyobb fájdalmakkal, krónikus betegségekkel próbál üzenni. De vajon mit jelent ez az üzenet? Az üzenetek megfejtésre várnak, amiben a kineziológiai terápia, a kineziológiai izomtesztelés remekül tud segíteni.

fáj.jpg

Kell, hogy legyen az életünkben valami, amely nagyon kimerít, megvisel, elszomorít minket, vagy éppen aggódunk valami miatt. Lehet, hogy ismerjük a kimerültségünk okait. Lehet, hogy vannak sejtéseink mit kéne abbahagyni, mégis amikor a probléma gyökerét megtaláljuk a kineziológiai oldás során, igen sokan elcsodálkoznak.

Tovább olvasom...

Miért jó a homlok tarkó?

 2013.04.10. 23:32

Aki már volt életében kineziológusnál, az már lehet, hogy tudja mi az a homlok tarkó! :)
Persze nem minden kineziológiai ág használja, de szinte minden kineziológus ismeri. És ismert az agykontrollosoknál is. 
A klienseim nagyon szeretik. Pár évvel ezelőtt tanultam egy új technikát, amelyben nem volt homlok tarkó tartás, és gondoltam mostmár ezt fogom többet használni.
Amikor a régi kuncsaftok jöttek és kimaradt a homlok tarkó, rákérdeztek. "És mikor jön az a rész, amikor megfogod a fejem?"
A tanfolyamosok is megerősítettek, hogy ők is azt szeretik az oldásokban a legjobban. Amikor fogják a fejüket. Az annyira biztonságos és megnyugtató.

Amikor magunk fáradtak vagyunk, vagy emlékezni akarunk, önkéntelenül is a homlokunkra tesszük a kezünket.
Ez a technika harmonizálja a két agyféltekét, segít egyensúlyba kerülni, egyenletessé teszi a légzést, megnyugtat.


Elhessegeti a félelmeket, kikapcsolja a hitrendszereinket. Ajánlom mindenkinek, használja az egész család, minél többször! Ha valami rossz hír ér, fájdalom ráz meg, fogd meg a fejed! 

Aztán mikor megszületett Dávid, háborítatlanul, ahogyan szerettem volna, akkor egy darabig viszonylag csendes és nyugodt voltam belül. Azáltal, hogy itthon, és teljesen a maga módján folyt le a szülés, valami hihetetlen erő született meg bennem. Éltem én már át hasonlót előzőleg, egy-egy transz állapot folytán, hogy bármire képes vagyok, olyan hihetetlen erőm van. De ez most mégis sokkal maradandóbb volt. Tényleg anya lettem! 


Nem kampányolok az otthon szülés mellett, mert nem csak így lehet ezt az érzést megkapni. Nekem azonban szükségem volt erre. Régóta vágytam rá, és nem sikerült magam lebeszélni róla. Pedig próbáltam.
Sok-sok transzterápián engedtem el, éltem át ezt a vágyamat, de újra és újra visszatért.
Majd később, hogy megvolt már bennem ez az igazi anya érzés, még mindig valami sántított.
Tudtam, hogy mostmár gyermekeim száma háromra nőtt, mégis magamra, nem tudtam három gyermekes anyaként gondolni.


"Hát akkor tegyünk érte valamit!" - mondtam a páromnak, hiszen annyi féle oldástechnikát ismerünk. Így is lett.
Megint jobb lett néhány hónapig. Az igazi ok azoban még váratott magára. Mondhatnám, hogy nem is vettem észre. Ám valami dolgozott, készülődött bennem. Egyik reggel úgy ébredtem, hogy tudtam Dávidot még mindig nem fogadtam el magamban. Pedig kívül mindig is ő volt a kedvenc. A kicsi, a legkisebb, mindenki kedvence.
Napokig diádoztam magamban. Miért, miért, miért?


A válasz jóval később tisztult le. Elfeledkeztem a gyerekről,  bizonyítási vágyaim erdejében. Bizonyítani magamnak, anyámnak, a páromnak, a gyerekeimnek. Bizonyítani, hogy jól csinálom, jó anya vagyok. 
A kicsi meg csak csendben várakozott.
Megérkeztem hozzá. Mostmár valóban. Remélem. Bár sosincs vége a változásnak. Mindennap, hacsak egy kicsit  sikerül jobban szeretni a másikakat, az nem kevés.0000_anya_gyermek_f3.png


Mindnyájan a legjobb tudásunk szerint vagyunk jelen az életünkben. Annyira csináljuk jól, amennyire épp tudjuk. Ha nem tudjuk jobban, annak oka van. Ezen lehet változtani, de bántani magunkat felesleges. Én ezt tettem, csak nem vettem észre. Amikor nem vagyunk elégedettek és bizonyítani akarunk, tulajdonképpen szapuljuk magunkat. Tegyünk érte! De bizonyítani? Kinek?
Amikor megszűnik az önbántás, nincs bizonyítási kényszer sem. Béke van önmagunkkal.

Anyuterápia

 2013.03.28. 22:49

Nem is olyan régen engedtem meg magamnak, hogy 3 gyermekes anya legyek. És nem azért, mert fiziikailag, nem ez volt a helyzet. Már több mint 5 éve van három igazi gyerekem. Csakhogy én, nem egészen ezt éreztem. Vagyis nem is tudtam, hogy valami nincs belül elfogadva. És mellesleg kineziológus is vagyok, aki mindenféle egyéb terápiát is tanult és tanít. 


Mi a tesómmal ketten voltunk testvérek. És nekem ez volt a normális. Mindig is azt terveztem, hogy nekem is kettő lesz. Csak aztán valamikor menet közben, sok sok új megtanulása és önterápia után, szerettem volna mostmár egyszer rendesen csinálni. Kineziológiát ugyanis, csak akkor kezdtem el tanulni, amikor a nagylányaim már túl voltak a 3-ik évükön. Tehát sikerült sokmindent  elrontani. :)


3 éves kor után már nincs mit tenni, a gyerek kész, összeállt a sorskönyve, megvannak a hitrendszerei, csak oldani lehet, vagy terápiázni, ha baj van. Vagy majd foglakozik vele ő maga, ha felnőtt lesz.
De milyen lenne, ha másképp indulhatna. Na jó, biztos nem lehet tökéletesen csinálni, de csak lehet elég jól...
Ez azért foglalkoztatott. Meg magam miatt is. Hogy érezzem, hogy na ezt jól csináltam!!

(folyt.köv.)_MG_4431.JPG

Címkék: terápia tanfolyam tábor önismeret jóga kineziológia pszihológia Kineziológus családi kineziológia balázs móni kineziológia tanfolyam